Miskolci Egyetem

Geofizikai Intézeti Tanszék

Tanszékünk rövid története

A Geofizikai Tanszéket a selmecbányai Bányászati Akadémia jogutód intézményében, Sopronban a Földmérőmérnöki Karon alapították meg 1951. szeptember 1-én. Az első tanszékvezető dr. Kántás Károly professzor, akadémikus (1951-1956) volt, aki 1937 tavaszától volt a MAORT vezető geofizikusa és a Bányamérnöki Kar 1947-ben az alkalmazott geofizika tárgyköréből magántanárrá habilitálta. A geofizika azonban mint féléves kötelező tantárgy bányászati kutató mérések címén már 1932-től szerepel a Bányamérnöki Kar tantervében dr. Tárczy Hornoch Antal professzor kezdeményezésére. 1950-től a bányakutatómérnöki szak hallgatói két félévben - félévenként 4+4 órában - kaptak geofizikai oktatást. Az 1951/52 tanévtől megkezdődött geofizikusmérnök képzés, melynek fontosabb szaktárgyai az 5. félévben Ásvány- és kőzettan, Bevezetés az őslénytanba, Hidrológia, Alkalmazott geofizika, a 6. félévben Matematika V., Elméleti fizika I., Geokémia, Robbantástechnika, Geofizikai mechanika és Alkalmazott geofizika voltak. A 7. és 8. félévben szerepelt az Elméleti fizika II., Teleptan, Szerkezeti földtan, Magyarország földtana, Mélyfúrás és kutatás, Országos geofizikai mérések és az Alkalmazott geofizika c. tárgy. Az első geofizikusmérnök okleveleket 1953-ban adták ki, amit az akkori 8 szemeszteres tanulmányi idő és a földmérőmérnöki szakos hallgatók egy részének átirányítása tett lehetővé. Kántás Károly sokoldalú kutatói tevékenységéből kiemelkedik a hő- és nyomásálló perforátorok kifejlesztése (mely módszer kidolgozásáért Kossuth díj ezüst fokozatát kapta meg 1952-ben) és a tellurikus módszer területén elért elméleti és gyakorlati eredményei, ez utóbbi témakörben kifejtett munkásságának köszönhetően 1954-ben az MTA levelező tagjává választották. Tárczy Hornoch Antal és Vendel Miklós akadémikusok mellett Kántás Károly nevéhez fűződik a Geodéziai és Geofizikai Munkaközösség létrehozása, majd megalapította az MTA Geofizikai Kutató Laboratóriumát. Ez jelentős lépés volt a Geofizikai Tanszék kutatómunkája szempontjából is. A Tanszék és a Laboratórium közös kutatómunkával, műszerfejlesztéssel, nagyobb volumenű kísérleti méréssel bizonyította a tellurikus módszer alkalmazhatóságát a földtani kutatásban. 1956 szeptemberében indult meg a Kínai-Magyar Geofizikai Expedíció több évig tartó munkája, melyben 50 geofizikus vett részt és amelyben a Tanszék tagjai is részt vettek.

A Bányamérnöki Kar Miskolcra költözésével 1959-ben került a Geofizikai Tanszék a mai helyére. 1956 és 1983 között Csókás János professzor volt tanszékvezetője, aki 1941-ben a MAORT-nál kezdte geofizikusi pályáját Eötvös inga és graviméteres mérésekkel, azok feldolgozásával és értelmezésével. Csókás professzor volt a Geofizikai Tanszék egyik alapító oktatója, akinek meghatározó szerepe volt a geofizikusmérnök képzés megszervezésében, a tananyag összeállításában és fejlesztésében, valamint jegyzetekkel való ellátásában (több mint 10 jegyzet született) és a tanszéki kutatómunka témakörének kiszélesítésében. Az alkalmazott geofizika nemzetközi és hazai fejlődése nyomon követhető a geofizikusmérnök képzésben. Ebben az időszakban az oktatásban a két legjelentősebb változás 1963-ban (ekkor a geofizikusmérnöki ágazat a bányageológiai szakhoz tartozott) és 1974-ben (a geofizikai ágazat a műszaki földtudományi szaknak lett része) történt. A 70-es évek közepére alakult ki a maihoz tantárgyaiban hasonló tantervi struktúra, melyet alaptárgyakra és műszaki alapozó szaktárgyakra épülő alábbi szaktárgyakat jelent. Ezek a szaktárgyak a Geofizika, Geofizikai adatfeldolgozás (2 félév), Geofizikai praktikum (2 félév), A Föld fizikája, Geofizikai értelmezés, Magyarország geofizikája, Geofizikai kutatások gazdaságtana. Csókás professzor és a Tanszék munkatársainak kutató tevékenysége rendkívül sokoldalú volt. A legfontosabb kutatási eredmények a radiológia, geotermika, robbantások szeizmikus hatásának vizsgálata, mélyfúrási geofizika (mágneses remanencia és szuszceptibilitás szelvényezés, szivárgási tényező meghatározás), elektromágneses módszer- és műszerfejlesztés, bánya-, mérnök- és archeogeofizika tématerületeken születtek. Erre az időszakra estik a magyarországi bányageofizikai kutatási hálózat létrehozása, amelyben a Tanszék jelentős részt vállalt új bányageofizikai módszerek és műszerek kifejlesztésével. A kutatási eredmények alapján széles körű szakmai kapcsolat alakult ki a szilárd ásványkincs és fluidum kutatás, valamint bányászat hazai intézményeivel. A bochumi Ruhr Egyetem Geofizikai Tanszékével 1981-ben több mint két évtizedes kutatási együttműködés indult meg, amely jelentős tudományos eredményeket hozott.

1983-tól 1991-ig a Geofizikai Tanszék Takács Ernő professzor vezetésével folytatta munkáját, aki a soproni tanszékalapítástól kezdve a Tanszék oktatója. Jelentős szerepe volt több elektromágneses (EM) eljárás kifejlesztésében és bevezetésében. Ezek az EM módszerek: a tellurika, magnetotellurika (MT), mesterséges áramterű frekvenciaszondázás, villamos távvezetékek EM terének mérése, EM zajmérés, RadioMT, mélyfúrások béléscsövét adó antennaként használó eljárások. Takács professzor személyéhez fűződik a Kínai Népköztársaságban folytatott tellurikus (1956-1959), hazai regionális tellurikus és magnetotellurikus (1960-1970) kutatások végzése és irányítása, a dunántúli vezetőképesség anomália indikálása (1966) és ennek fizikai magyarázata (1968). Irányításával többdimenziós szerkezetek EM terének vizsgálatára alkalmas szoftverek fejlesztésére került sor. Az ő tanszékvezetése idején indult el az Európai Közösség által támogatott azon TEMPUS pályázat, mely lehetővé tette az 1992-ben beinduló környezetmérnöki szakon a környezetgeofizikus-mérnöki szakirány geofizikai vonatkozású tantervének nemzetközi együttműködés keretében megvalósuló kidolgozását.

A Geofizikai Tanszék jeletős geostatisztikai kutatás is megvalósult Steiner Ferenc professzor vezetésével, aki egyben a geotermikus, radiológiai továbbá gravitációs és mágneses módszerekhez kapcsolódó kutatásokat is végzett. Az ő tanszékvezetési időszakára (1991-1997) esik a Bányamérnöki Karon a földtudományokhoz kapcsolódó környezetmérnöki oktatás keretében a környezetgeofizikus-szakirány (1994), továbbá a Gépészmérnöki Karon a Műszaki informatikai szakon a geoinformatikai tervező blokk bevezetése (1994). Ugyanezen évben akkreditálták az "Alkalmazott földtani és geofizikai kutatások" c. doktori képzés programját, amely alapján megindult a doktorképzés a Geofizikai Tanszéken a PhD fokozat megszerzésére.

A posztgraduális oktatásban a Mikovinyi Sámuel Földtudományi Doktori Iskola keretében az "Alkalmazott geofizikai kutatások" tématerületen fogad nappali, levelező és egyéni képzésben PhD hallgatókat. A doktori programunkban sikeresen védték meg PhD téziseiket az első külföldi és hazai doktoranduszok. A tanszéki kutatási területek szélesedésével tovább bővült a PhD képzés keretében ajánlott kutatási témák száma.